Apró kezek a konyhában – nem lehet elég korán kezdeni....

- Konyhatündérkék. Mit takar ez a kedves név?

- Kicsi gyerekeknek szóló foglalkozás, ahol a csemeték megismerkednek a főzés alapanyagaival: zöldségekkel, gyümölcsökkel, tésztákkal, fűszerekkel, stb., valamint az életkorúknak megfelelően a főzés alapjaival, a konyhai eszközökkel és az alapműveletekkel. Ez így most kicsit szigorúnak hangzik, de amikor itt vannak a gyerekek, olyan könnyedén tudunk alkotni, mert nagyon kíváncsiak, érdeklődőek – mondja Hailemariam Zsaklin, a konyhatündérkék megálmodója, megvalósítója.

A Konyhatündérkék egy-egy órás foglalkozására jelenleg két bölcsődés és egy óvodás csoport jár. A legapróbbak szülői kísérettel és segítséggel főzőcskéznek. Az anyukákkal és apukákkal jókat beszélgetünk a foglalkozás alatt, szinte kialakult egy mama-kör, ahol a gyereknevelés minden területe előkerül.

Örömmel tapasztalom, hogy a kicsik és a szüleik is szeretik a programot. A rendszeresen járó „alaptag” Konyhatündérkék között akadt olyan, aki az első pár alkalommal az asztal közelébe sem mert jönni, az anyukája öléből figyelte a többiek sürgését-forgását. Az egyik ilyen kisfiú azóta úgy belejött a sütikészítésbe, hogy a legutóbbi pár alkalommal alig engedte ki a kezei közül a meggyúrt tésztát.

Az ovisok már egyedül is elboldogulnak – meséli Zsaklin, velük komolyabb feladatokat is csinálunk. A szülők pedig aznap nyernek bő másfél órát, és mire megérkeznek, már ínycsiklandó illatok keringenek nálunk.

A foglalkozást úgy építettem fel, hogy minden alkalommal más-más finomságot készítünk, amelynek van egy előkészítő szakasza, majd amíg az étel a sütőben készül, a gyerekek a játszószobában várják a végeredményt, majd megkóstoljuk vagy elcsomagoljuk az aznapi műveket. Olykor még mutatóba sem marad......

Igyekszem változatosan megválasztani a recepteket: egyszer valami sós kerül a sütőbe, máskor zöldséges csirke, néha persze valami édes is, de célom, hogy a gyerekek megismerjék és megkóstolják az igazi egészséges alapanyagokat. Könnyű recepteket választok, amit a kis gyerekkezek is gyorsan elkészíthetnek.

Sütögetéssel, játékkal és evéssel kerek tehát a Konyhatündérkék foglalkozás programja. A foglalkozást követően ppt formátumú fájlban kapja meg minden szülő az aznapi receptet és a fényképeket, amelyek a foglalkozáson készülnek.

  - Hogyan került előtérbe a konyha, mert ha jól tudom előtte teljesen más területen dolgoztál?

- Az ötlet egy évvel ezelőtt született meg. Három kisgyerek anyukájaként azt láttam, hogy a gyerekek érdeklődnek a konyhában zajló események iránt, és úgy gondoltam, hogy nagyon szeretném más gyerkőcöknek is megmutatni a konyha birodalmát és varázslatait. Tudom, hogy sok anyukának gondot jelent, hogy otthon együtt alkossanak, főzzenek a konyhában, mert az sok rumlival jár, hacsak egy tészta begyúrására gondolunk: a lisztre, a tojásra és az abból fakadó ragacsos helyzetekre. De én ezt szívesen átvállalom, nálunk ez nem jelent gondot. 

Korábban teljesen más területen dolgoztam. Szenvedélyem a tánc. Pécsett a Művészeti Szakközépiskolában tanultam, de a magyar irodalom szakot is elvégeztem, amely után multinacionális cégnél is dolgoztam napi 12-14 órát. De a gyermekvállalás után átalakul az ember, egy család élete, és mivel nekem fontos, hogy alkossak és a gyerekeket is nagyon szeretem, a konyhatündérkékkel a munkát és a gyereknevelést is egyensúlyba tudom tartani.

- Hogy jut időd mindenre a gyerekek mellett?

- A családunkban anyukámtól kapok segítséget, egy héten kétszer jön hozzánk, és támogat mindenben. A férjem is segít, biztosítja azt a hátteret, amivel jómagam ki tudok törni a szürke hétköznapokból.

- Milyen ötleteid, vágyaid vannak még?

- A visszatérő vidám gyerekek és a lelkes szülők azok, akik motiválnak minden héten az újabb ötletek kitalálásában és előtesztelésében, valamint a további terjeszkedésben, fejlesztésekben. Mivel az otthoni keretek szűkösek, szeretném a programot külsős helyszínekre elvinni.

Magánintézmények programjába, napirendjébe illesztve tartani foglalkozásokat, vagy magánszemélyek felkérésére pl. rendhagyó szülinapi bulin sütni-főzni a gyerekekkel, másfél órára átvállalva szórakoztatásukat.

Hosszabb távon tervezem egy kisgyermekes sütő/főző-alaptematika kidolgozását, egy-egy témára felépítve, 5-10 percben oktatni a kicsinyeket. Pl. megvásárolni az adott szezon piacon fellelhető gyümölcseit, az óra elején mindet megtapogatni, megvizsgálni, ki melyiket ismeri már, majd mindent felaprítani, csinálni egy gyümölcssalátát és turmixot. Külön figyelmet szentelni pl. a tojásra: feltörni, tanulmányozni, megpróbálni szétválasztani, kipróbálni minden lehetséges felhasználását, s így tovább.... Ez az alaptananyag egy Konyhatündérkék receptkönyv része lesz, ami természetesen az alkalmakon készült profi fotókkal és a receptekkel egészül majd ki.

A teljes cikket itt tudjátok megnézni a Menta Magazin nyári számában.

A konyhatündérkék foglalkozásra itt jelentkezhetsz.

fotó: Galló Krisztina by fotogallo

Szöveg: Csiszér Éva

Csigaposta

Azért haladunk ám a lelkes grafikusok által beküldött munkák nézegetésével, válogatásával és hamarosan hozzuk a híreket! Csigapostával:)

ui: Mindenkit megnyugtatunk, hogy a képen szereplő csigák a fotózás után jókedvűen csúsztak tovább a meggyfa irányába!

fotó: Galló Krisztina fotogallo

Helló nyár!

fotó: Galló Krisztina fotogallo

A jelszó: természetesség

Néhány éve kezdődött, és ma is tart, hogy trendi visszatérni a gyökerekhez. Elkezdtük például újra használni nagymamáink főzési praktikáit, szeretünk öko házakban lakni, visszatértünk a natúr színekhez, hangulatokhoz, és imádjuk a természetes dolgokat. Így van ez a gyerekek játékaival, vagy a nagyi fonalával is.

Miért? Mitől jobb például egy papírból készült kastély, mint egy fröccsöntött műanyag?  Mennyivel puhább tapintású egy természetes alapanyagú fonalból készült pulcsi?

A természetes dolgok szeretete benne van a génjeinkben. Ráadásul a környezetünknek is jó, ha újra felhasználható, vagy akár természetesen lebomló anyagokkal vesszük körül magunkat. Még jobb, ha mindezeket magunk készítjük el.

Csináljunk hétvégente a családdal közösen valami kreatívat! Nem kell egyből a legnehezebben elkészíthető dologgal indítani. Kezdésnek hajtogassunk origami madarat, aminek a szárnyát és a csőrét a família legkisebb tagjai színezhetik majd ki, vagy csináljunk csákót, amivel a fejünkön bemasírozhatunk a fából készült bunkerbe, amit az előző héten apával épített a gyerek. Aztán fessük le vízfestékkel annak a papír kastélynak a falait, amit a nagyitól kaptunk! Élvezzük ki a teremtés örömét, a közös munkát, és adjuk át ezt a szeretetet a körülöttünk élőknek is! Játsszunk természetesen!

fotó: Galló Krisztina by fotogallo

A koronákat és a baldachint Szerényi Katának és a The P. Shop Fairynek,
a kastélyt a Minigreeniesnek, a fonalakat a Barka Fonalnak, a táskát pedig Edushkának köszönhetjük.

Mágnesfal, a vonzó megoldás

Ahogy nő egy gyerek, egyre nehezebb neki olyan játékot, elfoglaltságot találni, amely nem csak leköti, de a kreativitását is fejleszti. Barna Tamás kifejlesztett egy olyan technológiát, amelynek segítségével két legyet ütünk egy csapásra. Ez pedig a mágnesfal.

Mi ez?

Maga a fal egy olyan glettanyagból van, ami önmagában ugyan nem mágneses,  mégis – élettani hatásai a mágneses terek leárnyékolása és enyhe elektroszmog szűrő hatása miatt kiválóak, a repedezett felületeken tartósan megszünteti a repedéseket, és ami a lényeg: kiválóan tapad rá a mágnes. Ennek a tulajdonságnak a birtokában pedig a mágnesfallal művelhető dolgoknak csak a képzeletünk szabhat határt!

Hol jön jól egy mágnesfal?  

Nagyjából mindenhol. Remekül rögzíthetük rá például különböző dekorációs elemeket, mágnestapétát, fóliát, rögzítő mágneseket, kisebb-nagyobb tárgyakat. Emellett mozgathatunk rajta különböző mágneses szerkezeteket is, legyen az egy labdába zárt távirányítású jármű, amivel a mennyezeten focizunk, vagy kisautó, amivel a falon játszunk. 

Persze számtalan felhasználási terület létezik. Hogy csak az egyik legegyszerűbbet említsük:  táblafestékkel kombinálva rajzolhat rá a gyerek krétával, de mi is üzenhetünk rajta a párunknak, hogy például elfogyott a pelenka, hazafelé a munkából nem ártana, ha venne egy csomagot.

A lényeg, hogy minden olyan területen hasznos lehet a termék, ahol a falat, mennyezetet időnként át kell rendezni, színezni, dekorálni. Tehát ahol eddig szögeltünk, ragasztottunk vagy csavaroztunk, mostantól használhatunk mágnesfalat.

A lehetőségek száma végtelen

Ha mágnesfalat szeretnénk készíteni, érdemes még elkészítés előtt eldönteni, hogy mire fogjuk használni a felületet, mert ez határozza meg, hogy elég egy rétegben használni, vagy kettő, esetleg három rétegre van szükség. Ahol egy rétegben visszük fel a glettanyagot, ott érezhetően gyengébben tapad a mágnes, de órarend, jegyzetek, üzenetek, térképek és poszterek rögzítésére kiváló. Két réteg esetén dísztárgyak, és a felhasznált mágnesek felületétől, erősségétől függően akár több kilós tárgyak is felhelyezhetőek. Ez a rétegezés már stabilan megtartja a fém névtáblát, vagy akár a kéziszerszámokat is, természetesen a megfelelő mágneseket használva. Három rétegben azonban csak olyan extrém alkalmazások esetén javasolt, mint például a mennyezeti focipálya.

Érdemes szakember kezébe adni a munkát, egyrészt azért, hogy ne mi bajlódjunk vele, másrészt pedig azért, hogy tökéletes legyen a kivitelezés.

Barna Tamást egyébként nem csak a mágnesfal feltalálójaként ismerhetjük. A szakember egy feltaláló csoporttal közösen folyamatosan dolgozik valamin. Most éppen energetikával foglalkoznak, de emellett generátorházakat és ökofarmokat is terveznek, valamint egy harminc részes filmsorozat elkészítésén is munkálkodnak, amit hamarosan Élhető Innovációk címen bemutatva láthatunk majd egy hazai tematikus csatornán.

fotó: Galló Krisztina by fotogallo

Ha mágnesfalat szeretnél, ide kattints!

Mimimate, avagy fonalból sosem elég

2009-ben tanult meg horgolni azért, hogy keresztlánya babáinak sapkát készíthessen. Majd jöttek a csipke fülbevalók, táskák, virágok, párnák, sálak, karkötők. 2011. nyarán pedig már a szíve alatt hordott kisfiának, Máténak készített babasapkát és gubót. Így kezdődött.

A fantázianév is innen ered: a mimimate szó első fele, a mimi keresztlányától ered, ő hívta így Árva Tímeát, aki a mimimate kifejezés mögött rejtőzik. A szó második fele pedig – mate – kisfiának, Máténak a nevéből adódik.

Ezt követően szépen körvonalazódott minden. Egy koszorúval indult, ami egy fotós kelléktárában landolt, ehhez később egy sapka is csatlakozott, és így tovább. Kellett némi idő, pár rosszabbul sikerült darab, mire teljesen kialakult, hogy mi is a jó méret, mi az egyes darabokkal kapcsolatos jó megoldás. Timi eközben folyamatosan várta a visszajelzést. Nem azért, hogy dicsérjék, hanem hogy információt szerezzen az egyes darabok készítésénél fellépő hibákról, és kijavíthassa azokat.

Menta Magazin: Csak megrendelésre dolgozol, vagy van árukészleted is?
Mimimate: Ha árukészletnek nevezhető az, hogy alkalmanként készítek egy-egy darabot a saját magam kedvére, akkor igen. Ezeket ki szoktam tenni a Facebook oldalamra. Általában rövid időn belül gazdára találnak. Jelenleg sok a megrendelésem, ezért sokszor azt érzem, hogy jó lenne, ha egy nap nem csak huszonnégy órából állna, és lenne minden nap néhány olyan szabad órám, amikor saját kezet kapok, amikor nincs megrendelés, rohanás. Rengeteg alapanyagot halmoztam fel otthon, és mindegyikkel terveim vannak. De ezeket csak lassan, apránként tudom megvalósítani.

Menta Magazin: Mit szeretsz ebben a munkában, melyik munkafolyamat a kedvenced? 

Mimimate: Fonalmániás vagyok. Imádom őket. Sokszor piszkálja a fantáziámat egy-egy gyönyörű darab. Sajnos akkor is elkezdek vele dolgozni, ha mellette kérések sora várja, hogy elkészüljön. Ez ellen nincs mit tenni. Szeretem azt a részt, amikor végre egy igen finom fonalhoz jutok, de még nem kezdtem el vele dolgozni. Izgalmas dolog eldönteni, majd megvalósítani azt, ami végül kialakul belőle. A leghálásabb rész pedig az, amikor visszakapom a végeredményt a fotósoktól. Boldoggá tesz látni a babákat egy-egy általam készített kellékben, egy gyönyörű fotón. Minden egészséges érzelmekkel rendelkező anya szíve elérzékenyül egy ilyen fotó láttán – elképesztően büszke vagyok. Persze nem csak magamra, hanem a fotókra, amikhez többek között egy ügyes fotós, egy édesen szunyókáló baba, rengeteg türelem, és egy csöppnyi kézimunka kell.

Menta Magazin: Szeretnéd-e ezt főállásként is űzni egyszer?  
Mimimate: Sokszor felvetődik ez a kérdés. Igen, szeretném, ha egy olyan világban élnénk, hogy száz százalékos biztonsággal azt a munkát végezhetném, ami a hobbim. Ez minden ember vágya. Jelenleg munka és a két és fél éves kisfiam mellett készülnek el az aprócska sapkák és nadrágok. Akkor alkotok, ha Mátém alszik, így nem vagyok túl gyors. Egyébként a szakmám szerint mélyépítő mérnök vagyok, közművekkel foglalkozom. Szeretem az aprólékos munkát, imádtam a műszaki rajzokat készíteni. Most a kellékkészítésben élem ki magam. Valószínűleg az édesanyámtól és a nagyszüleimtől öröklődhetett a kézimunka szeretete.

Menta Magazin: Mik a terveid a mimimateval? 

Mimimate: Ami a közeljövőt érinti, igyekszem egy kicsit kevesebb megrendelést vállalni, és így felszabadult időt arra szánom, hogy olyan dolgokat készítsek, amilyet csak akarok. Szeretnék több egyedi, limitált darabszámú kiegészítőt csinálni. Akár olyat is, amiből csak egy darab van. Így legalább én sem unom meg. Hiszen a változatosság gyönyörködtet. A mimimate valamilyen formában mindig létezni fog, bízom benne, hogy sokáig lesz is rá igény. Ha esetleg mégsem, akkor sem hiszem, hogy abbahagynám az alkotást. Egész életemben csináltam valamit. A helyzet az, hogy mindenhez idő kell, és csak most látom át igazán, hogy ez mit is jelent. Idő az anyagbeszerzés, a levelek megválaszolása, egy kész kellék fotózása és a fotó retusálása – és ekkor még nem készítettem semmit. A világ minden idejét fel tudnám használni a kellékkészítésre. Igazi szerelem ez, de csak annyit vesz el a családomtól, amennyit engedek. A mértéket nehezen tudom tartani, de igyekszem nem a kisfiamtól elvenni az időt. Így bizony sokszor még éjfélkor is a kötőtű van a kezemben. Alkotok bárhol: vonaton, autóban, strandon... Minden időt kihasználok, így szinte mindig van kötő- vagy horgolótű és fonal a táskámban.

fotó: Galló Krisztina by fotogallo

A Mimimate facebook oldalát itt tudjátok megnézni.

La dolce vita!

Csoki. Krémes, habos, fekete csoki, tejcsoki, kókuszos, gyümölcsöt burkoló, édesen olvadó. A ChocolArt csodaműhelyében isteni dolgokat ízlelhet az ember. 

A tulajdonosok két üzletet üzemeltetnek. A nemrég a Lövőház utcai mellett egy újabb, a turisták által gyakran látogatott Váci utca közelében nyílt csokoládéparadicsom termékei a tulajdonosoknak hála hívogatóan édesre sikerültek. Az utóbbi, kávézóként is funkcionáló bolt papírjai egyébként annyira frissek, hogy alig száradt meg rajtuk a pecsét.

A gyermekkora óta fanatikus csokoládérajongó Szücs Gabriella bevallása szerint boldogságot árul. A saját csokidrazsék mellett hazai termékeket is forgalmaz. Ilyenek például a Fabric csokik és a Levande is. Ez utóbbi egyféle különleges mintájú design édesség. Az üzletben természetesen mindenféle finomság megtalálható: drazsék, prémium csokik, sajátos ízvilágú étcsokik, mint például a meggyes,  vagy az isteni fahéjas mandula, de az étcsokis eper es a fehércsokis málna is nagyon kelendő. Persze olyan is akad, aki a csokis mazsolákat imádja!

A Váci utcáról nyíló Piarista köz 1-ben található boltban egyebek mellett újdonságként kapható a sokféle mini palacsinta kézműves lekvárral és friss gyümölccsel, valamint érdemes megkóstolni a hely egyik favoritját, a helyben készített fagyit is friss limonádéval és gyümölcsös jégkockával!

Mivel a ChocolArt szeretné, ha jól működő rendszerük és isteni csokijaik másoknak is örömet szereznének, ezért franchise-ban is gondolnak. Ha szerencsések vagyunk, az egyelőre családi vállalkozásként működő boltocskákat nem csak a fővárosban, hanem szerte az országban is megtaláljuk majd!

fotó: Galló Krisztina by fotogallo
A ChocolArt oldalát ezen a linken találjátok.  
Az üzletekben található termékekkel és a boltokkal kapcsolatos legfrissebb információkat a Facebook oldalukon nézhetitek meg!