Mimimate, avagy fonalból sosem elég

2009-ben tanult meg horgolni azért, hogy keresztlánya babáinak sapkát készíthessen. Majd jöttek a csipke fülbevalók, táskák, virágok, párnák, sálak, karkötők. 2011. nyarán pedig már a szíve alatt hordott kisfiának, Máténak készített babasapkát és gubót. Így kezdődött.

A fantázianév is innen ered: a mimimate szó első fele, a mimi keresztlányától ered, ő hívta így Árva Tímeát, aki a mimimate kifejezés mögött rejtőzik. A szó második fele pedig – mate – kisfiának, Máténak a nevéből adódik.

Ezt követően szépen körvonalazódott minden. Egy koszorúval indult, ami egy fotós kelléktárában landolt, ehhez később egy sapka is csatlakozott, és így tovább. Kellett némi idő, pár rosszabbul sikerült darab, mire teljesen kialakult, hogy mi is a jó méret, mi az egyes darabokkal kapcsolatos jó megoldás. Timi eközben folyamatosan várta a visszajelzést. Nem azért, hogy dicsérjék, hanem hogy információt szerezzen az egyes darabok készítésénél fellépő hibákról, és kijavíthassa azokat.

Menta Magazin: Csak megrendelésre dolgozol, vagy van árukészleted is?
Mimimate: Ha árukészletnek nevezhető az, hogy alkalmanként készítek egy-egy darabot a saját magam kedvére, akkor igen. Ezeket ki szoktam tenni a Facebook oldalamra. Általában rövid időn belül gazdára találnak. Jelenleg sok a megrendelésem, ezért sokszor azt érzem, hogy jó lenne, ha egy nap nem csak huszonnégy órából állna, és lenne minden nap néhány olyan szabad órám, amikor saját kezet kapok, amikor nincs megrendelés, rohanás. Rengeteg alapanyagot halmoztam fel otthon, és mindegyikkel terveim vannak. De ezeket csak lassan, apránként tudom megvalósítani.

Menta Magazin: Mit szeretsz ebben a munkában, melyik munkafolyamat a kedvenced? 

Mimimate: Fonalmániás vagyok. Imádom őket. Sokszor piszkálja a fantáziámat egy-egy gyönyörű darab. Sajnos akkor is elkezdek vele dolgozni, ha mellette kérések sora várja, hogy elkészüljön. Ez ellen nincs mit tenni. Szeretem azt a részt, amikor végre egy igen finom fonalhoz jutok, de még nem kezdtem el vele dolgozni. Izgalmas dolog eldönteni, majd megvalósítani azt, ami végül kialakul belőle. A leghálásabb rész pedig az, amikor visszakapom a végeredményt a fotósoktól. Boldoggá tesz látni a babákat egy-egy általam készített kellékben, egy gyönyörű fotón. Minden egészséges érzelmekkel rendelkező anya szíve elérzékenyül egy ilyen fotó láttán – elképesztően büszke vagyok. Persze nem csak magamra, hanem a fotókra, amikhez többek között egy ügyes fotós, egy édesen szunyókáló baba, rengeteg türelem, és egy csöppnyi kézimunka kell.

Menta Magazin: Szeretnéd-e ezt főállásként is űzni egyszer?  
Mimimate: Sokszor felvetődik ez a kérdés. Igen, szeretném, ha egy olyan világban élnénk, hogy száz százalékos biztonsággal azt a munkát végezhetném, ami a hobbim. Ez minden ember vágya. Jelenleg munka és a két és fél éves kisfiam mellett készülnek el az aprócska sapkák és nadrágok. Akkor alkotok, ha Mátém alszik, így nem vagyok túl gyors. Egyébként a szakmám szerint mélyépítő mérnök vagyok, közművekkel foglalkozom. Szeretem az aprólékos munkát, imádtam a műszaki rajzokat készíteni. Most a kellékkészítésben élem ki magam. Valószínűleg az édesanyámtól és a nagyszüleimtől öröklődhetett a kézimunka szeretete.

Menta Magazin: Mik a terveid a mimimateval? 

Mimimate: Ami a közeljövőt érinti, igyekszem egy kicsit kevesebb megrendelést vállalni, és így felszabadult időt arra szánom, hogy olyan dolgokat készítsek, amilyet csak akarok. Szeretnék több egyedi, limitált darabszámú kiegészítőt csinálni. Akár olyat is, amiből csak egy darab van. Így legalább én sem unom meg. Hiszen a változatosság gyönyörködtet. A mimimate valamilyen formában mindig létezni fog, bízom benne, hogy sokáig lesz is rá igény. Ha esetleg mégsem, akkor sem hiszem, hogy abbahagynám az alkotást. Egész életemben csináltam valamit. A helyzet az, hogy mindenhez idő kell, és csak most látom át igazán, hogy ez mit is jelent. Idő az anyagbeszerzés, a levelek megválaszolása, egy kész kellék fotózása és a fotó retusálása – és ekkor még nem készítettem semmit. A világ minden idejét fel tudnám használni a kellékkészítésre. Igazi szerelem ez, de csak annyit vesz el a családomtól, amennyit engedek. A mértéket nehezen tudom tartani, de igyekszem nem a kisfiamtól elvenni az időt. Így bizony sokszor még éjfélkor is a kötőtű van a kezemben. Alkotok bárhol: vonaton, autóban, strandon... Minden időt kihasználok, így szinte mindig van kötő- vagy horgolótű és fonal a táskámban.

fotó: Galló Krisztina by fotogallo

A Mimimate facebook oldalát itt tudjátok megnézni.