2014. június 1., vasárnap
2014. április 15., kedd
A jelszó: természetesség
Néhány éve kezdődött, és ma is tart, hogy trendi visszatérni a gyökerekhez. Elkezdtük például újra használni nagymamáink főzési praktikáit, szeretünk öko házakban lakni, visszatértünk a natúr színekhez, hangulatokhoz, és imádjuk a természetes dolgokat. Így van ez a gyerekek játékaival, vagy a nagyi fonalával is.
A természetes dolgok szeretete benne van a
génjeinkben. Ráadásul a környezetünknek is jó, ha újra felhasználható, vagy
akár természetesen lebomló anyagokkal vesszük körül magunkat. Még jobb, ha
mindezeket magunk készítjük el.
Csináljunk hétvégente a családdal közösen
valami kreatívat! Nem kell egyből a legnehezebben elkészíthető dologgal
indítani. Kezdésnek hajtogassunk origami madarat, aminek a szárnyát és a csőrét
a família legkisebb tagjai színezhetik majd ki, vagy csináljunk csákót, amivel
a fejünkön bemasírozhatunk a fából készült bunkerbe, amit az előző héten apával
épített a gyerek. Aztán fessük le vízfestékkel annak a papír kastélynak a
falait, amit a nagyitól kaptunk! Élvezzük ki a teremtés örömét, a közös munkát,
és adjuk át ezt a szeretetet a körülöttünk élőknek is! Játsszunk természetesen!
fotó: Galló Krisztina by fotogallo
A koronákat és a baldachint Szerényi Katának és a The P. Shop Fairynek,
a kastélyt a Minigreeniesnek, a fonalakat a Barka Fonalnak, a táskát pedig Edushkának köszönhetjük.
fotó: Galló Krisztina by fotogallo
A koronákat és a baldachint Szerényi Katának és a The P. Shop Fairynek,
a kastélyt a Minigreeniesnek, a fonalakat a Barka Fonalnak, a táskát pedig Edushkának köszönhetjük.
Mágnesfal, a vonzó megoldás
Ahogy nő egy gyerek, egyre nehezebb neki olyan játékot,
elfoglaltságot találni, amely nem csak leköti, de a kreativitását is fejleszti.
Barna Tamás kifejlesztett egy olyan technológiát, amelynek segítségével két
legyet ütünk egy csapásra. Ez pedig a mágnesfal.
Mi ez?
Maga a fal egy olyan glettanyagból van, ami önmagában ugyan
nem mágneses, mégis – élettani hatásai a mágneses terek leárnyékolása és
enyhe elektroszmog szűrő hatása miatt kiválóak, a repedezett felületeken
tartósan megszünteti a repedéseket, és ami a lényeg: kiválóan tapad rá a
mágnes. Ennek a tulajdonságnak a birtokában pedig a mágnesfallal művelhető
dolgoknak csak a képzeletünk szabhat határt!
Hol jön jól egy mágnesfal?
Nagyjából mindenhol. Remekül rögzíthetük rá például
különböző dekorációs elemeket, mágnestapétát, fóliát, rögzítő mágneseket,
kisebb-nagyobb tárgyakat. Emellett mozgathatunk rajta különböző mágneses
szerkezeteket is, legyen az egy labdába zárt távirányítású jármű, amivel a
mennyezeten focizunk, vagy kisautó, amivel a falon játszunk.
Persze számtalan felhasználási terület létezik. Hogy csak az
egyik legegyszerűbbet említsük: táblafestékkel kombinálva rajzolhat rá a
gyerek krétával, de mi is üzenhetünk rajta a párunknak, hogy például elfogyott
a pelenka, hazafelé a munkából nem ártana, ha venne egy csomagot.
A lényeg, hogy minden olyan területen hasznos lehet
a termék, ahol a falat, mennyezetet időnként át kell rendezni, színezni,
dekorálni. Tehát ahol eddig szögeltünk, ragasztottunk vagy csavaroztunk,
mostantól használhatunk mágnesfalat.
A lehetőségek száma végtelen
Ha mágnesfalat szeretnénk készíteni, érdemes még elkészítés
előtt eldönteni, hogy mire fogjuk használni a felületet, mert ez határozza meg,
hogy elég egy rétegben használni, vagy kettő, esetleg három rétegre van
szükség. Ahol egy rétegben visszük fel a glettanyagot, ott érezhetően
gyengébben tapad a mágnes, de órarend, jegyzetek, üzenetek, térképek és
poszterek rögzítésére kiváló. Két réteg esetén dísztárgyak, és a felhasznált
mágnesek felületétől, erősségétől függően akár több kilós tárgyak is
felhelyezhetőek. Ez a rétegezés már stabilan megtartja a fém névtáblát, vagy
akár a kéziszerszámokat is, természetesen a megfelelő mágneseket használva.
Három rétegben azonban csak olyan extrém alkalmazások esetén javasolt, mint
például a mennyezeti focipálya.
Érdemes szakember kezébe adni a munkát, egyrészt azért, hogy
ne mi bajlódjunk vele, másrészt pedig azért, hogy tökéletes legyen a
kivitelezés.
Barna Tamást egyébként nem csak a mágnesfal feltalálójaként
ismerhetjük. A szakember egy feltaláló csoporttal közösen folyamatosan dolgozik
valamin. Most éppen energetikával foglalkoznak, de emellett
generátorházakat és ökofarmokat is terveznek, valamint egy harminc részes
filmsorozat elkészítésén is munkálkodnak, amit hamarosan Élhető Innovációk
címen bemutatva láthatunk majd egy hazai tematikus csatornán.
fotó: Galló Krisztina by fotogallo
Ha mágnesfalat szeretnél, ide kattints!
2014. április 14., hétfő
Mimimate, avagy fonalból sosem elég
2009-ben tanult meg horgolni azért, hogy keresztlánya
babáinak sapkát készíthessen. Majd jöttek a csipke fülbevalók, táskák, virágok,
párnák, sálak, karkötők. 2011. nyarán pedig már a szíve alatt hordott
kisfiának, Máténak készített babasapkát és gubót. Így kezdődött.
A fantázianév is innen ered: a mimimate szó első fele, a mimi
keresztlányától ered, ő hívta így Árva Tímeát, aki a mimimate kifejezés mögött
rejtőzik. A szó második fele pedig – mate – kisfiának, Máténak a nevéből
adódik.
Ezt követően szépen körvonalazódott minden. Egy koszorúval
indult, ami egy fotós kelléktárában landolt, ehhez később egy sapka is
csatlakozott, és így tovább. Kellett némi idő, pár rosszabbul sikerült darab,
mire teljesen kialakult, hogy mi is a jó méret, mi az egyes darabokkal
kapcsolatos jó megoldás. Timi eközben folyamatosan várta
a visszajelzést. Nem azért, hogy dicsérjék, hanem hogy információt szerezzen az
egyes darabok készítésénél fellépő hibákról, és kijavíthassa azokat.
Menta Magazin: Csak megrendelésre dolgozol, vagy van
árukészleted is?
Mimimate: Ha árukészletnek nevezhető az, hogy alkalmanként készítek egy-egy darabot a saját magam kedvére, akkor igen. Ezeket ki szoktam tenni a Facebook oldalamra. Általában rövid időn belül gazdára találnak. Jelenleg sok a megrendelésem, ezért sokszor azt érzem, hogy jó lenne, ha egy nap nem csak huszonnégy órából állna, és lenne minden nap néhány olyan szabad órám, amikor saját kezet kapok, amikor nincs megrendelés, rohanás. Rengeteg alapanyagot halmoztam fel otthon, és mindegyikkel terveim vannak. De ezeket csak lassan, apránként tudom megvalósítani.
Mimimate: Ha árukészletnek nevezhető az, hogy alkalmanként készítek egy-egy darabot a saját magam kedvére, akkor igen. Ezeket ki szoktam tenni a Facebook oldalamra. Általában rövid időn belül gazdára találnak. Jelenleg sok a megrendelésem, ezért sokszor azt érzem, hogy jó lenne, ha egy nap nem csak huszonnégy órából állna, és lenne minden nap néhány olyan szabad órám, amikor saját kezet kapok, amikor nincs megrendelés, rohanás. Rengeteg alapanyagot halmoztam fel otthon, és mindegyikkel terveim vannak. De ezeket csak lassan, apránként tudom megvalósítani.
Menta Magazin: Mit szeretsz ebben a munkában, melyik
munkafolyamat a kedvenced?
Mimimate: Fonalmániás vagyok. Imádom őket. Sokszor piszkálja
a fantáziámat egy-egy gyönyörű darab. Sajnos akkor is elkezdek vele dolgozni,
ha mellette kérések sora várja, hogy elkészüljön. Ez ellen nincs mit tenni.
Szeretem azt a részt, amikor végre egy igen finom fonalhoz jutok, de még nem
kezdtem el vele dolgozni. Izgalmas dolog eldönteni, majd megvalósítani azt, ami
végül kialakul belőle. A leghálásabb rész pedig az, amikor visszakapom a
végeredményt a fotósoktól. Boldoggá tesz látni a babákat egy-egy általam
készített kellékben, egy gyönyörű fotón. Minden egészséges érzelmekkel
rendelkező anya szíve elérzékenyül egy ilyen fotó láttán – elképesztően büszke
vagyok. Persze nem csak magamra, hanem a fotókra, amikhez többek között egy
ügyes fotós, egy édesen szunyókáló baba, rengeteg türelem, és egy csöppnyi kézimunka
kell.
Menta Magazin: Szeretnéd-e ezt főállásként is űzni
egyszer?
Mimimate: Sokszor felvetődik ez a kérdés. Igen, szeretném, ha egy olyan világban élnénk, hogy száz százalékos biztonsággal azt a munkát végezhetném, ami a hobbim. Ez minden ember vágya. Jelenleg munka és a két és fél éves kisfiam mellett készülnek el az aprócska sapkák és nadrágok. Akkor alkotok, ha Mátém alszik, így nem vagyok túl gyors. Egyébként a szakmám szerint mélyépítő mérnök vagyok, közművekkel foglalkozom. Szeretem az aprólékos munkát, imádtam a műszaki rajzokat készíteni. Most a kellékkészítésben élem ki magam. Valószínűleg az édesanyámtól és a nagyszüleimtől öröklődhetett a kézimunka szeretete.
Mimimate: Sokszor felvetődik ez a kérdés. Igen, szeretném, ha egy olyan világban élnénk, hogy száz százalékos biztonsággal azt a munkát végezhetném, ami a hobbim. Ez minden ember vágya. Jelenleg munka és a két és fél éves kisfiam mellett készülnek el az aprócska sapkák és nadrágok. Akkor alkotok, ha Mátém alszik, így nem vagyok túl gyors. Egyébként a szakmám szerint mélyépítő mérnök vagyok, közművekkel foglalkozom. Szeretem az aprólékos munkát, imádtam a műszaki rajzokat készíteni. Most a kellékkészítésben élem ki magam. Valószínűleg az édesanyámtól és a nagyszüleimtől öröklődhetett a kézimunka szeretete.
Menta Magazin: Mik a terveid a mimimateval?
Mimimate: Ami a közeljövőt érinti, igyekszem egy kicsit
kevesebb megrendelést vállalni, és így felszabadult időt arra szánom, hogy
olyan dolgokat készítsek, amilyet csak akarok. Szeretnék több egyedi, limitált
darabszámú kiegészítőt csinálni. Akár olyat is, amiből csak egy darab van. Így
legalább én sem unom meg. Hiszen a változatosság gyönyörködtet. A mimimate
valamilyen formában mindig létezni fog, bízom benne, hogy sokáig lesz is rá
igény. Ha esetleg mégsem, akkor sem hiszem, hogy abbahagynám az alkotást. Egész
életemben csináltam valamit. A helyzet az, hogy mindenhez idő kell, és csak
most látom át igazán, hogy ez mit is jelent. Idő az anyagbeszerzés, a levelek
megválaszolása, egy kész kellék fotózása és a fotó retusálása – és ekkor még
nem készítettem semmit. A világ minden idejét fel tudnám használni a
kellékkészítésre. Igazi szerelem ez, de csak annyit vesz el a családomtól,
amennyit engedek. A mértéket nehezen tudom tartani, de igyekszem nem a
kisfiamtól elvenni az időt. Így bizony sokszor még éjfélkor is a kötőtű van a
kezemben. Alkotok bárhol: vonaton, autóban, strandon... Minden időt
kihasználok, így szinte mindig van kötő- vagy horgolótű és fonal a táskámban.
fotó: Galló Krisztina by fotogallo
A Mimimate facebook oldalát itt tudjátok megnézni.
La dolce vita!
A tulajdonosok két üzletet üzemeltetnek. A nemrég a Lövőház utcai mellett egy újabb, a turisták által gyakran látogatott Váci utca közelében nyílt csokoládéparadicsom termékei a tulajdonosoknak hála hívogatóan édesre sikerültek. Az utóbbi, kávézóként is funkcionáló bolt papírjai egyébként annyira frissek, hogy alig száradt meg rajtuk a pecsét.
A gyermekkora óta fanatikus csokoládérajongó Szücs Gabriella
bevallása szerint boldogságot árul. A saját csokidrazsék mellett hazai
termékeket is forgalmaz. Ilyenek például a Fabric csokik és a Levande is. Ez
utóbbi egyféle különleges mintájú design édesség. Az üzletben természetesen
mindenféle finomság megtalálható: drazsék, prémium csokik, sajátos ízvilágú
étcsokik, mint például a meggyes, vagy az isteni fahéjas mandula, de az
étcsokis eper es a fehércsokis málna is nagyon kelendő. Persze olyan is akad,
aki a csokis mazsolákat imádja!
A Váci utcáról nyíló Piarista köz 1-ben található boltban
egyebek mellett újdonságként kapható a sokféle mini palacsinta kézműves
lekvárral és friss gyümölccsel, valamint érdemes megkóstolni a hely egyik
favoritját, a helyben készített fagyit is friss limonádéval és gyümölcsös
jégkockával!
Mivel a ChocolArt szeretné, ha jól működő rendszerük és
isteni csokijaik másoknak is örömet szereznének, ezért franchise-ban is
gondolnak. Ha szerencsések vagyunk, az egyelőre családi vállalkozásként működő
boltocskákat nem csak a fővárosban, hanem szerte az országban is megtaláljuk
majd!
fotó: Galló Krisztina by fotogallo
A ChocolArt oldalát ezen a linken találjátok.
Az üzletekben található termékekkel és a boltokkal kapcsolatos legfrissebb információkat a Facebook oldalukon nézhetitek meg!
A ChocolArt oldalát ezen a linken találjátok.
Az üzletekben található termékekkel és a boltokkal kapcsolatos legfrissebb információkat a Facebook oldalukon nézhetitek meg!
Nagyon patent!
A Patent Designos ruhák üzenete a letisztultság, a kényelem,
és a praktikusság. Ruháikat úgy tervezték, hogy reggel csak bele kell ugrania
az ember lányának. El lehet bennük szaladni az óvodába éppúgy, mint a sarki
újságoshoz, aztán fel lehet venni hozzá egy csinosabb cipőt, zakót vagy
kabátot, és így elmenni a munkahelyünkre, de este a szerelmünkkel egy pohár bor
mellett ülve is csinosak tudunk lenni bennük.
Az első nyolc modell modell 2012. decemberében készült el,
belőlük állt az első kollekció. Az ötletet Judith tulajdonképpen maga miatt
valósította meg. Mindig gondban volt, ha új darabot kellett vásárolnia.
Egyrészt a magassága miatt, másrészt mert 42-44-es méretet hordott, és soha nem
talált olyan ruhát, ami a saját stílusának megfelelt volna.
Persze már kamaszként divattervező szeretett volna lenni, de
nem tudott elég jól rajzolni és elengedte a dolgot. Különbenis másfelé sodorta
az élet. Aztán eltelt húsz év, és Judith a kapcsolatrendszerének, a családjának,
valamint a plusz tizenöt kilójának köszönhetően hazaért, és most végre azt
csinálhatja, amit mindig is akart.
Menta Magazin: Milyen anyagokkal szeretsz dolgozni?
Patent Design: Többnyire pamuttal és pamut alapú anyagokkal
dolgozom. A csapatommal együtt több hazai nagykereskedéssel tartjuk rendszeresen
a kapcsolatot, de vannak limitált olasz anyagaink is, melyekből 5-8 db ruha
készül.
Menta Magazin: Mit szeretsz a legjobban ebben a munkában?
Patent Design: Nagyon szeretem, hogy boldoggá teszem a
nőket, akik patentban járnak. Hogy olyan érzést adok nekik, amit lehet hogy már
évek óta nem éreztek. Hogy újra csinosnak vagy nőnek érzik magukat, hogy
kényelmes, praktikus megoldást tudok nekik kínálni. Az alkotói és az átadás
részét szeretem a legjobban, azonnali reakciót kap az ember és annál nagyobb
motiváició nincsen!
Menta Magazin: Milyen méretezést használtok?
Patent Design: A kiskereskedőknek a műhelyünkben 40-től 52-es
méretig készítjük a ruhákat. A mi különlegességünk azonban abban rejlik, hogy
minden vevő méretre szabott, egyedi patentot kap, ezért a direkt kapcsolatfelvétel
az elsődleges, ettől sokkal “barátibb” és bizalmibb a kapcsolat, arról nem is
beszélve, hogy sok esetben divattanácsadást is végzünk. Természetesen a kapacitás
növekedésével párhuzamosan hamarosan egy webshopot is létrehozunk, ahol
mindenki közvetlenül rendelheti majd meg a saját, igazán patent ruháját.
Menta Magazin: Jelenleg hol tudnak tőletek rendelni?
Patent Design: Most a Facebookot használjuk erre, ahol az
érdeklődők privát levélben rendelhetik meg a ruhákat. Ezeket egyedileg, méretre
szabva juttatunk el a vevőhöz. Persze arra is lehetőség van, hogy a ruhákhoz
közvetlenül a műhelyünkből jusson hozzá a vásárló.
Menta Magazin: Mennyire van itthon felvevőpiaca az egyedi
készítésű ruháknak?
Patent Design: Szerintem ebben a körben akiknek én, mi gyártunk
– és itt nem a nádszál nőkre gondolok – nagyon van, mert itthon nincs más
alternatíva, nincs megfelelő kínálat. Mivel nem egy klasszikus értelemben vett
tervező vagyok, ezért az áraim is sokkal megfizethetőbbek.
Menta Magazin: Milyen lesz a tavaszi-nyári kollekció?
Patent Design: Két irány van. Először egy keményebb, egyenes vonalvezetésű, pamut és bőrtextil anyagokból készült vagány sorozattal jövünk ki, majd a lágyabb, világos és virágos ruhákkal várjuk a nyarat.
Patent Design: Két irány van. Először egy keményebb, egyenes vonalvezetésű, pamut és bőrtextil anyagokból készült vagány sorozattal jövünk ki, majd a lágyabb, világos és virágos ruhákkal várjuk a nyarat.
Menta Magazin: Van valami jó tipped van a nyárra, például
hogy mire figyeljenek a plus size ruhákat hordó olvasóink?
Patent Design: Nem titok, hogy szeretek bevállalós lenni, és szeretem a vevőimet is motiválni arra, hogy merjék vállalni magukat. Ennek egyik tipikus és sarkalatos kérdése az, hogy ujjas vagy ujjatlan felsőt és ruhát hordjunk. Tudom és értem azt az íratlan szabályt, hogy bizonyos kor és méret után ne tegye ki az ember a karját, de ha dögmeleg van, és a kényelem mellett az ember szeretne adni a látszatra is, szükség van más megoldásra: egészséges középútként tereljük el a figyelmet a karról, és akkor máris adhatunk neki szabadabb, szellősebb helyet. :-)
Patent Design: Nem titok, hogy szeretek bevállalós lenni, és szeretem a vevőimet is motiválni arra, hogy merjék vállalni magukat. Ennek egyik tipikus és sarkalatos kérdése az, hogy ujjas vagy ujjatlan felsőt és ruhát hordjunk. Tudom és értem azt az íratlan szabályt, hogy bizonyos kor és méret után ne tegye ki az ember a karját, de ha dögmeleg van, és a kényelem mellett az ember szeretne adni a látszatra is, szükség van más megoldásra: egészséges középútként tereljük el a figyelmet a karról, és akkor máris adhatunk neki szabadabb, szellősebb helyet. :-)
fotó: Galló Krisztina by fotogallo
A PatentDesign-tól a Facebookon rendelhettek ruhákat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)











