– Na, jöttök? Van gofri reggelire? Szeretitek? – kérdezte Kriszta a telefonba.
– Naná!!! Kiabálták a gyerekek! Gofji, gofji!!
– tehát mentünk! Így indult a tavasz legvégén egy borongós
vasárnap reggel. Mentünk. Vendégségbe? Igen is, meg nem is. Vigyünk valamit, mert ugye azt azért illik,
még akkor is, ha jó barátokhoz megyünk, akivel mindennapi a kapcsolatunk. De mi fér a gofri mellé? Hát három csomag spárga! Amit egy napja
elfelejtettem betenni a hűtőbe... No comment. Két gyerek mellett néha ilyen
is becsúszik. Ugyan a szaga kicsit fura volt, de kinézetre nem látszott rajta semmi. :)
– Micsoda hülyeség spárgát vinni a gofrihoz! – szólalt meg a család másik felnőtt tagja.
Igen. Az. De kit tudja mi lesz még belőle, így bekerült a papírzacskóba, majd elindultunk Krisztáékhoz.
Megérkeztünk. Hat utcával odébb, 3 csomag spárgával felszerelkezve léptünk be az ajtón, és... ilyen finom illatokat csak a nagymamámnál éreztem, amikor még kislány voltam, és bizony azóta már eltelt néhány év. Mennyei volt!
A három gyerek persze egyből asztalhoz ült, bennünket felnőtteket sem kellett sokáig kérlelni, és már ettük, tömtük, majszoltuk a cukormentes gofrikat!
És ott, annál a hatalmas, öreg asztalnál – ahol a Menta Magazin ötlete is megszületett – egyszercsak felkiáltottunk, kell egy fotósorozat a spárgáról is!
És mi lett a spárgából?
Leves, Eszter receptje alapján, amit természetesen szintén megtaláltok a Menta Magazinban.
Bejegyezte: Évi
Fotó: Galló Krisztina by FOTOGALLO
Stylist: Csiszér Éva by Tudatos Életért Egyesület, Galló Kriszta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése