Miközben a babakocsit tolom és a fény és az árnyék játékát nézem az épületeken, vagy a zebra mellett állva az áthaladók nyakigláb árnyékát lesem, a pillantásom mindig vissza-visszatér a gyerekeimre, akik persze időközben elszundítottak a ringatózástól. Nyilván elfogult anyuka vagyok, de az arcukra eső sugaraktól csak még szebbnek látom őket.
Mert a napsütésben minden szebbnek tűnik. A fák zöldebbek, a melletted elhaladó fiatal pár mosolya sugárzóbb, a virágos bódé elé rakott tulipánoknak szinte még az illatát is érzed. Fogalmad sincs miért, de az életet egyszeriben könnyebbnek gondolod, és már nem is érted, mi volt az a reggeli kiborulás még a gyerekek ébredése előtt.
Bár még csak február van és egy-egy esősebb, szelesebb, horribile dictu havasabb napon elképzelni sem tudod, hogyan lesz ebből tavasz, neadjisten nyár, ne aggódj! Az évszakok tőlünk függetlenül váltják egymást, a természet pedig tudja a dolgát. A várakozásba fásult embereket például ragyogó téli napsütéssel örvendezteti meg. Hogy sose felejtsük el: van mire várni!
Napsütéses hétvégét kívánunk mindenkinek!
fotó: pinterest
Bejegyezte: Lia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése