Papírszínház

Hogy ez milyen jó dolog ám! Ismeritek a papírszínházat? Egyszerre mese, játék és tanulás. Egyszerű, mert csak a hónunk alá kell kapni és bárhová magunkkal lehet vinni! 
 

De hogy mi is az a papírszínház? 

Egy fa keret, amit asztalra, ágyra, földre, kofferra, takaróra lehet állítani és oldalról színes lapokat lehet berakni. Látványilag ennyi. De ennél sokkal-sokkal több!

Bevallom nektek, hogy nem igazán áll közel a szívemhez a bábszínház. Nekem az mindig szenvedés, hogy báb a kézre fel (figyelni rá, hogy jó irányban álljon!), majd szöveget elmondani, majd bábot cserélni, úgy, hogy a gyerekek ne is vegyék észre, hogy nekem csak két kezem van és a szövegből se essek ki – na, ez nem az én pályám.

Egy tavaszi napon összetalálkoztam Fodor Zsuzsával, a Csimota kiadó egyik vezetőjével. Beszélgettünk, megemlítette a papírszínházat, de nem volt időnk bővebben róla beszélni. Én meg  csak néztem, elgondolkodtam, hogy vajon mi lehet ez. Aztán Zsuzsa küldött egy linket, hogy íme, ez a papírszínház.

Na, ekkor éreztem úgy, hogy a gyerekeimnél bepótolhatom azt a hiányzó űrt, ami a bábozás elmaradásával okoztam.

Teltek a napok és Zsuzsától kaptunk egy teljes készletet a fotózásra, és mi a gyerekeimmel rávetettük magunkat, és elvittük a nagyobb lányom osztályába is. Nem meglepő, hogy a 8-9 éves korosztály is imádta! Amikor Anna néni, az osztályfőnökük meseórát tartott, már a szünetben berendezték a színházat és leültek, várták a mesét, majd elkezdtek saját meséket írni és rajzolni. Kell ennél több? Azt hiszem nem. Mi rátaláltunk valamire, amiben örömünket leljük KÖZÖSEN! Ajánljuk nektek is!

Előnyei:

• még egy öt éves gyerek is tudja cserélgetni benne a lapokat! Ezt itt láthatjátok is.
• a mesék a rajzok hátoldalára vannak írva, így míg a gyerekek a színes rajzokat nézik, mi, felnőttek folyamatosan olvashatjuk a mesét
• hosszú ideig leköti a gyerekek figyelmét
• saját szavait is beleszőheti az ember, ha úgy akarja
• a megirt és megrajzolt meséken kívül a gyerekek is rajzolhatnak meséket, amiket ők mondhatnak el a felnőtteknek J
• közepes nagyságú, bárhová magunkkal vihető, így nyáron is: víz mellé, a nagyikhoz, a telekre stb...
• ha esik az eső, elő lehet venni, ha süt nap, akkor a napernyő alatt lehet játszani vele

Aztán elmentünk fotózni egy közeli mezőre, ahova szinte Magyarország minden szegletéből érkeztek kislányok, hogy részt vehessenek a papírszínházas fotó-mókán.

A képek magukért beszélnek, a kerekre nyílt szemek, a mesélés öröme... nézzétek meg ITT.

Ráadásul egy Maros Krisztina által rajzolt mese is kapható hozzá!

A teljes sorozatot megtaláljátok a Menta Magazinban.

Bejegyezte: Évi

fotók: Galló Krisztina by FOTOGALLO

főkötők: Szerényi Kata by The P. Shop Fairy

styling: Csiszér Éva by Tudatos Életért Egyesület, Galló Kriszta, Szerényi Kata

A papirszínházat köszönjük a Csimota Kiadónak és Fodor Zsuzsának

Anna a meserovatunk főcímén ügyködik

Grafikusunk, Anna fejében megszületik egy kreatív ötlet és azonnal telefonál, ír, füstjeleket küld, hogy milyen fotóra van szüksége a megvalósításhoz. Most könyveket kért, felpolcolva meg kinyitva, amihez rajzolni fog, és beveti a kedvenc háromszögeit is. :)

Egyetlen képre volt szüksége, de közben eszembe jutott régi, kedves könyvjelzőm, még a medvegyűjtő korszakomból, és ha már ott tartottam, felkerült egy mackó is a könyvkupac tetejére. 

És hogy ebből mit hozott ki Anna, azt meglátjátok a Menta Magazin meserovatában.

Bejegyezte: Kriszta

fotó: Galló Krisztina by FOTOGALLÓ

Werk - mezőmegszállás

Így nézett ki a papírszínház fotózás helyszínéül kiválasztott közeli mező, amit percek alatt megszálltunk Évivel, az Ő két kislányával, illetve a Győrből, Székesfehérvárról és Dunaújvárosból érkező lánykákkal és szüleikkel, valamint az én párommal (aki kénytelen volt segíteni, és cipelni a múltkoriban beszerzett súlyos fataligát, öreg bőröndöt és egyéb kellékeimet). Természetesen ott volt még a négyéves copfosom (aki nem mellesleg aznap délelőtt lepottyant egy ugráló várból, felrepedt a szája és közölte: Anya, én ma nem megyek a fotózásra, mert ma nem tudok boldog arcot vágni!), és a hasamban rugkapáló nyolc hónapos kislányom is. Mindezek mellett ismét velünk tartott Kata (aki a telefonban azt mondta, hogy csak pár dolgot pakol be kelléknek, ehhez képest megint dugig volt a kocsija csupa gyönyörű kiegészítővel), és egy táskában a kislányoknak szánt mesés főkötők is ott lapultak.

Évinek meg eszébe jutott, hogy le kellene fényképezni a felfordulást.

Bejegyezte: Kriszta

Gofriból lett spárgássorozat

– Na, jöttök? Van gofri reggelire? Szeretitek? – kérdezte Kriszta a telefonba. 

– Naná!!! Kiabálták a gyerekek! Gofji, gofji!! – tehát mentünk! Így indult a tavasz legvégén egy borongós vasárnap reggel. Mentünk. Vendégségbe? Igen is, meg nem is. Vigyünk valamit, mert ugye azt azért illik, még akkor is, ha jó barátokhoz megyünk, akivel mindennapi a kapcsolatunk. De mi fér a gofri mellé? Hát három csomag spárga! Amit egy napja elfelejtettem betenni a hűtőbe... No comment. Két gyerek mellett néha ilyen is becsúszik. Ugyan a szaga kicsit fura volt, de kinézetre nem látszott rajta semmi.  :)

– Micsoda hülyeség spárgát vinni a gofrihoz! – szólalt meg a család másik felnőtt tagja. 
Igen. Az. De kit tudja mi lesz még belőle, így bekerült a papírzacskóba, majd elindultunk Krisztáékhoz.

Megérkeztünk. Hat utcával odébb, 3 csomag spárgával felszerelkezve léptünk be az ajtón,  és... ilyen finom illatokat csak a nagymamámnál éreztem, amikor még kislány voltam, és bizony azóta már eltelt néhány év. Mennyei volt!

A három gyerek persze egyből asztalhoz ült, bennünket felnőtteket sem kellett sokáig kérlelni, és már ettük, tömtük, majszoltuk a cukormentes gofrikat!
 
És ott, annál a hatalmas, öreg asztalnál – ahol a Menta Magazin ötlete is megszületett – egyszercsak felkiáltottunk, kell egy fotósorozat a spárgáról is!

Csapot papot otthagyva (a gofrit, a nagyi lekvárját, a bio dzsemet és a nutellát is) elkezdtünk vázáért, háttérért, fa lapért, csengőért kutatni.... Az a ház egyébként tele van régi kincsekkel, a kertben virágzik a pünkösdi rózsa és egyéb kedves növények, és persze a fa ládában burjánzik a menta. Először a kamrát forgattuk fel, majd a konyhát szedtük szét, és csak állítgattuk a spárgákat, cserélgettük a hátteret és a kiegészítőket, miközben a gép csak kattogott és kattogott.... – az eredményt a magazinban is láthatjátok.

És mi lett a spárgából? Leves, Eszter receptje alapján, amit természetesen szintén megtaláltok a Menta Magazinban.

Bejegyezte: Évi

Fotó: Galló Krisztina by FOTOGALLO

Stylist: Csiszér Éva by Tudatos Életért Egyesület, Galló Kriszta

HoppShop

Tavaly a fotóskuckónkban készült pár piroskás sorozat, farkas nélkül. Akkoriban találkoztunk össze a neten Judittal és szerettünk bele az Ő színes, mókás világába. Judit megígérte, hogy készít nekem, vagyis Piroskának egy farkast hoppshop stílusban. Aztán egy nap ellátogatott hozzánk a stúdióba családja, a farkas, és rengeteg állatfigurája kíséretében, hogy Róla is készülhessen egy képanyag a magazinba.

A magazinban olvasható cikket itt olvashatjátok:

„Megmutatni, hogyan látom én a világot”

A gekkók és kaméleonok eredetileg kisfia kedvencei voltak, mára az ő védjegyévé váltak. Deresné Schneider Judit félállásban dolgozik, esténként azonban elmerül a maga álmodta színes fantáziavilágban.

- Már tízévesen varrogattam, a magam kedvére – idézi fel a kezdeteket.

– Építőipari iskolába jártam, majd sokáig a kecskeméti rajzfilmstúdióban voltam kifestő, ott kiélhettem kreativitásomat. A digitális technika megjelenésével azonban az a munka kezdett unalmassá válni, de meg is szűnt az a lehetőség, úgyhogy kénytelen voltam váltani. Az irodai munka mellett nagyon dolgozott bennem az a vágy, hogy valamit a saját kezemmel hozzak létre, megmutatni, hogyan látom én a világot, és életre hívni a képzeletem szülte lényeket. Eleinte kézzel varrtam, nem volt varrógépem sem. Szerettem volna szebben dolgozni, és időt is spórolni, ezért megtanultam, hogyan működik a varrógép. A családom mindenben támogat, tőlük kapok biztatást, ha valami nem sikerül. A nagyobbik gyermekem, aki húsz éves, ha csak teheti, leül mellém, és segít szabni, összeállítani a figurákat. A kisebbik csodálatos dolgokat készít gyurmából. A férjem kezdetben féltett a kudarctól, de ma már látja, hogy egyre többen keresik a figurákat. Neki is nagyon sokat köszönhetek, gyakran ő intézi a postázást, szalagot, csipkét, gombot vásárol.

Sokat vagyok fent éjszaka, de úgy érzem, megéri, egyre több megrendelés érkezik. Tagja vagyok a Te rajzolsz, én varrok csoportnak is, az a feladat is lelkesít. Alkotótársaimmal együtt gyerekrajzok alapján készítünk figurákat, a legtöbbet jótékonysági alapon.

Bár sokat kockáztattam, feladtam a nyolc órás állásomat, úgy érzem, megérte. A figuráim dekorációk, sok szülő veszi a gyermekének. Kecskeméten lakom, de az internetnek köszönhetően az ország minden

pontjáról megtalálnak. A legtöbb megrendelésem Budapestről érkezik. Már külföldről is kaptam ajánlatot, úgyhogy nagyon pozitívnak látom a jövőt. Egy éve kezdtem, úgy érzem, jól haladok.

Judit FB oldalát itt találjátok.

A teljes cikket megtaláljátok a Menta Magazinban.

Bejegyezte: Kriszta

Fotó: Galló Krisztina by FOTOGALLO
cikk: Bródi Emília
Stylist: Csiszér Éva by Tudatos Életért Egyesület
Piroska ruha: Cheorsi
Zöld szék (amin a farkast fotóztuk): Vintage bazaar

Eszter befőz

Ismeritek Eszter blogját? Érdemes megnézni és követni, isteni dolgokat készít! Eszter állítja össze, készíti el és szerkeszti a gasztro rovatot a Menta Magazinban, az első számban is találtok Tőle jó pár receptet.

A blogját pedig itt olvashatjátok.

Mesesarok - Zöldsün

Indítottunk egy meserovatot Mesesarok néven a magazinban, ahol szeretnénk bemutatni egy-egy mese illusztrátort, írót, elkészült könyvet, kiadót vagy éppen olyan mesét, amely még kiadóra vár. Utóbbiak közé tartozik a Zöldsünről írt mesekönyvem is, melyet Maros Krisztina illusztrált.  Nagy álmom, hogy egyszer ott állhassak a könyvesboltban és megleshessem, ahogy leemelik a polcról a Zöldsün könyvemet, belelapoznak és hazaviszik. Így aztán Zöldsün itt keresi a kedves kiadóját:)

A Menta Magazinban található meserészlet folytatását itt olvashatjátok:


Zöldsün (részlet)


A kopaszodó fák ágai között bekukucskált a fáradt  napsugár, kiszárította az esőtől nedves avart, amely úgy zörgött minden egyes apró lépés alatt, mint egy lekvárosbödön tetején a celofánpapír. Máskor mindig igyekezett nesztelenül, puhán járni, de ezúttal nem törődött a zajjal, fürgén kapkodta rövidke lábait, futott hazafelé, ahogy csak bírt. A szomszédban lakó nyúlfit szalasztották el érte, hogy elvigye a hírt, megszülettek a sünfiai.Akkora lendülettel érkezett, hogy kis híján felborította a lyukas kosárból, deszkákból, faágakból, száraz termésekből álló kuckójukat, amelyet Sünmama olyan   otthonossá varázsolt, s melynek bejáratánál pirinyó csengettyű zenélt, ha meglengette a szél.

-Cssssssssssss! Halkabban, még felébreszted Őket! – mondta Sünmama boldogan, s orrával a körülötte tekergő, cakkos szélű plédre bökött,  s kissé megemelte azt.  Szorosan hozzábújva ott szuszogtak kicsinyeik.

-Ők mind a mieink –suttogta meghatottan.

Sünpapa óvatosan és félszegen közelebb hajolt, hogy megcsodálja népes kis családját.-Egy, kettő, három, négy ....-számolgatta a rózsaszín testű, még fehértüskés sünbébiket, majd hirtelen hátrahőkölt- öööööö............és ott, ott a takaró sarkánál.....mi a szösz? Méregette összeráncolt homlokkal azt a pirinyó, zöldes valamit, majd felfutó szemöldökkel kérdőn nézett Sünmamára.

-Ő született ötödiknek Drágám, még egészen picike, idővel beéri majd a többieket.Sünpapa megigazította a takarót, hogy alaposabban szemügyre vegye a legkisebb fiát.

- De hiszen zöld a tüskéje???!!!! – felemelte az összegömbölyödött apróságot, a napfény felé fordította, s valóban, egészen úgy festett, mint egy burkába zárt gesztenye, zöld volt és tüskés.

- Ugyan a tüskéi zöldek, egyébként egészen Rád hasonlít a kis pofija! – mosolygott Sünmama elnézően – meglátod Kedvesem, Ő lesz a legkülönlegesebb mind közül.

Beszélgetésük megakadt, amikor nagy robajjal Sünnagyi vágódott be a kékre pingált deszkaajtón, hogy termetes lépteitől megcsörrentek a mintás bögrék a falon. Két karjával szorosan ölelt egy vaskos, időrágta, aranybetűkkel díszített könyvet, oly hatalmas volt, hogy alig látott ki mögüle. Rajta a felirat: „Pipacsréti Aprólábas Bláziusz családfa története”. Előzőleg segített a sünunokák születésénél, s amint kibújt az ötödik apróság is, homlokára csapva kinyögött egy hangos „Ó Te szoknyaszaggató csipkeborokvessző”-t, aztán mindent kiejtve a kezéből további magyarázkodás nélkül elrohant, faképnél hagyva Sünmamát és a kicsiket.

Felkucorodott a hintaszék puha díszpárnájára, néhányszor végighúzta ráncos kezét az óriási könyv fedelén, sóhajtott párat és óvatosan -mintha csak attól tartana, hogy elszöknek a benne lévő betűk- belelapozott. Sünmama és Sünpapa szótlanul figyelte. Sünnagyi hümmögött, lapozott, sóhajtozott, aztán megint hümmögött, lapozott és sóhajtozott. Végül határozott mozdulattal összecsapta a könyvet, feltolta az orrnyergére csúszott szemüvegét és végre megszólalt.

-Öreganyátok tudta, már akkor tudta, mikor meglátta ezt a kis zöldet, ni! – s ujjával a legkisebb sünbabára bökött, majd így folytatta – amint azt a családi történelmünk becses könyvében is lejegyezték őseink, nem először fordul elő ilyesmi a Pipacsrétieknél, hogy valaki zöld tüskékkel látja meg a napvilágot. A ránk maradt írások szerint, megboldogult dédnagyanyám testvére, Tódor bátyja is némi zöldes árnyalattal rendelkezett, ám nem Ő volt az első. A könyv nem részletezi, de megemlít bizonyos különleges képességeket, amelyek segítségével Tódor bácsikátok képes volt átváltozni, sünökre egyáltalán nem jellemző sünfeletti dolgokat művelni. Ezen képességek azonban csak az idő múlásával jelentkeznek majd, nem lehet tudni, mikor és hogyan. De az már biztos, hogy külön fejezetet kap az én zöldtüskés unokám ezen becses könyvben! – lelkendezett kifulladva, és büszkén vetette hátra magát az alatta nyikorgó hintaszékben. Sünmama párás szemmel nézett végig öt csemetéjükön. Sünpapa egy-egy puszit lehelt a homlokukra, majd gondosan betakargatta Őket. Kinézett az ablakon, hosszú, meleg őszt és enyhe telet kívánt, hogy épségben felnevelhesse fiait. Boldog volt.


Ide kattintva tudjátok továbbolvasni a mesét: