2014. február 22., szombat

Egy határozott Patent csaj

Egy kis ízelítő a Patent Design fotózásról. Panka Patent ruhában, amikor a fotózás végén (ami elmondása szerint mégis jó volt, pedig nem erre számított és remekül pózolt a kamera előtt) már unta a szövegemet. :)

Szuperek voltatok Patent lányok!



fotó by fotogallo
bejegyezte: Kriszta

2014. február 21., péntek

Anya dolgozik

Két gyerekünk van anyánként. :) Némelyünknél még csak párhónaposak az apróságok ahogy nálam is a kisebbik , így ha dolgozom, viszem magammal Rózit a stúdióba a Menta fotózásokra. Amíg én fotóztam, hol Évi, hol pedig a modelljeink, vagy az őket kísérő vendégek ringatták vagy játszottak vele.










Bejegyezte: Kriszta

fotó: fotogallo

2014. február 15., szombat

Süss fel nap

Bár a téli napsütés kicsit más, mint a nyári, és nincs benne annyi tűz és élet, ettől függetlenül nagyon szeretem. Mostanában kezdtünk igazán nagyokat sétálni az ikrekkel, szóval ha nincs nagyon hideg, és bónuszként még a nap is süt, boldog vagyok.


Miközben a babakocsit tolom és a fény és az árnyék játékát nézem az épületeken, vagy a zebra mellett állva az áthaladók nyakigláb árnyékát lesem, a pillantásom mindig vissza-visszatér a gyerekeimre, akik persze időközben elszundítottak a ringatózástól. Nyilván elfogult anyuka vagyok, de az arcukra eső sugaraktól csak még szebbnek látom őket.

Mert a napsütésben minden szebbnek tűnik. A fák zöldebbek, a melletted elhaladó fiatal pár mosolya sugárzóbb, a virágos bódé elé rakott tulipánoknak szinte még az illatát is érzed. Fogalmad sincs miért, de az életet egyszeriben könnyebbnek gondolod, és már nem is érted, mi volt az a reggeli kiborulás még a gyerekek ébredése előtt.

Bár még csak február van és egy-egy esősebb, szelesebb, horribile dictu havasabb napon elképzelni sem tudod, hogyan lesz ebből tavasz, neadjisten nyár, ne aggódj! Az évszakok tőlünk függetlenül váltják egymást, a természet pedig tudja a dolgát. A várakozásba fásult embereket például ragyogó téli napsütéssel örvendezteti meg. Hogy sose felejtsük el: van mire várni!

Napsütéses hétvégét kívánunk mindenkinek!

fotó: pinterest

Bejegyezte: Lia



2014. február 13., csütörtök

Szívesen

Mindjárt itt a Valentin-nap, vagy ahogy itthon talán jobban ismert, Bálint-nap. Szerte a világon sok pár lepi meg egymást ilyenkor. Jó dolog minden alkalmat kihasználni, és megmutatni a másiknak, hogy mennyire szeretjük.

Ne gondolj nagy dolgokra, apróságok is igazolhatják szerelmedet. Egy ölelés, egy csoki, vagy egy ilyen szupercuki meglepetés, mint ez!


fotó: pinterest

Bejegyezte: Lia



Rózsás kedv


fotó by fotogallo

2014. február 9., vasárnap

Farsang

Ahogy az unokanővérem mondani szokta: "Régen elveim voltak, most gyerekeim." Hát igen...

Amikor még a szívem alatt hordtam a nagyobbikat és láttam másoknál azt a rengeteg, giccses pónilovat, elhatároztam, hogy az én kislányom bizony ilyeneket nem fog gyűjteni, majd varrok én neki, meg horgol a nagyikája, vagy veszek fából faragott pacikat. Na persze. Azóta itt sorakoznak a dobozban vagy nyolcvanan, csillámos sörénnyel. De persze nem adtam meg magam teljesen, mert itt állnak a polcon a Nagyika által kötött lovak, aztán csináltam Apa ingéből pónit, vettem használtan pár hatalmas, lovagolható pónit, öreg bácsi faragta lovacskákat is találtam, és mentettem meg kiebrudalt, öreg hintalovat is.

Valahogy így vagyok a jelmezekkel is. Nagy a nyomás a rajzfilmekből és az ovi részéről is , hogy valami giccses hercegnő, vagy rózsaszín egyszarvú legyen a gyerek, és van is neki néhány habcsókrucija, mert imádja a szerepjátékokhoz használni őket. Ezek mellett azonban beszereztem pár hazai, ügyes kezű anyukák által varrt jelmezt is, no meg néhány turkálóból beújított kalapot, sálat, és szerkény aljáról túrt nagyikendőim is vannak szép számmal. Azt, hogy idén mi mit választanak a lányaink, még nem tudjuk, de gyűjtjük az ötleteket, mert jelmezek mindig jól jönnek, nem csak farsangkor.



forrás: pinterest


















































Bejegyezte: Kriszta

2014. február 6., csütörtök

A komód tetején

Ez a kopott komód -melynek az egyik lába hiányzik így egy gerendára támaszkodik, míg egyszercsak ismét farag neki egy tetszetős lábat valaki- az egyik meghatározó pontja a házunknak. Nem tudjuk az előéletét, hogy ezelőtt kiket szolgált, de egy idő után senkinek sem kellett, mert hogy túl nagy, lába sincs, foltos is, de nekünk pontosan így tetszett (mondom, lába azért hiányzik). Nem volt egyszerű megszervezni az ideszállítását, mert tényleg robosztus, de megérte. Hol a gyereknek támad kedve odakuckózodni a tetejére olvasni, vagy telepakolja filcekkel, füzetekkel és hosszasan alkot rajta, máskor meg remek fotóssarok. Ilyenkor lepakoljuk azt a sok tárgyat, díszt, ami éppen ékesíti. Mert bár sosem díszitjük fel szándékosan, ez a komód mégis mindig televan néznivalóval, gyűjti a tárgyakat. Talán ezért is Évi nagy kedvence és mindig reklamál, hogy fotózzuk már le a tetejét időről-időre, hogyan változik a hangulata. Nos, most reggel megtettem.


foto by fotogallo 

Bejegyezte: Kriszta




Hol a hó?

Hófehér koncepciók megvalósításához kérjük a vaskos havat hozó hófelhők mielőbbi megérkezését! A múltkor rákészültünk és beharangoztuk a havazást, de Budapest vonzáskörzetében csak egy leheletnyi porhó esett, éppen csak annyi, hogy megépítsünk a gyerekeknek egy apró hóembert. Na de hol van az idei igazi, nagy, csizma alatt ropogós hó?


fotó by fotogallo

Bejegyezte: Kriszta